Na végre, hogy nem csak én írok bele, bár némileg gyengíti a hepiérzést, hogy a kedvesemet sikerült rávenni az írásra. Most tehát az Ő ajánlásával:

PALACSINTA-VÁR

Nyüstöl már egy ideje, hogy már aztán télleg tessék írni valamit, szóval itt egy nagyon régi, de máig élő emlék kedves szülővárosomból, Egerből.

Mint ahogy rendszeresen értesülök róla, a cirka 12 évvel ezelőtti ottjártam óta még mindig létezik és virul a hely, aminek én igencsak örülök. A Palacsintavár nevéhez hűen az egri vár tövében, a Dobó utca igazi történelmies, vadregényes részén, mégis a legnagyobb jövés-menéstől kicsit elkülönülten található. Emlékeim szerint maga a hely is megkapó hangulatú, bár úgy hiszem, ez ízlések és pofonok kérdése, és lehet, hogy ennyi idő elteltével már én is másképp gondolnám. De egy biztos: a kaja finom, mindenféle húsos, sajtos, zöldséges, ragus és egyéb töltelékkel felszerelt óriás-palacsinták, és itt az óriás szó szerint értendő, hatalmas az adag. Még azóta is élő emlék, ahogy egy finom étel kénytelen-kelletlen otthagyott maradékai felett csak azért ücsörgünk még az étteremben egy fél órát, hogy azért még valami desszertet is tudjunk enni. Szóval ha valakinek még bírja a gyomra, hasonlóan kiválóak az édes palacsinták is, pudingos, gyümölcsös, extra stb. Szóval érdemes kipróbálni. És még valami: a kiszolgálás, már ha rajtam kívül még ad valaki erre az „apróságra”. Annak idején „szemet szúróan” helyén volt minden a pincérekkel is, ami nem minden helyről mondható el. Remélem, ez mostanában is hasonlóan megy, ismerőstől (akinek én ajánlottam a helyet, hogy ha Egerben jár, ide feltétlenül nézzen be…) már jött visszajelzés, hogy tényleg kifogástalan a kiszolgálás. (-JE-)