Szia Zefir!

Most hogy van némi úti élményem, ami otthonnal kapcsolatos, gondoltam hogy megosztom veled is a beszámolóm, és remélem, találsz benne olyan részt amit ki tudsz tenni a Gastro logia oldaladra is!

Puszillak: Tia

Idén a párommal, Szentendrét és Budapestet tettük nyári szabadságunk célpontjává! Azt kell mondjam, talán csak szerencsénk volt, de általánosan sikerült kellemesen csalódni szinte mindenhol.

Szentendrén a Zita panzióban vettünk ki szobát, ami a HÉV végállomástól gyalog alig 3 percre van. Ugyan a panzió csak III. kategóriába van sorolva, ennek ellenére szuper volt! Tiszta, nagyon igényes 2-4 ágyas szobáik vannak, amihez mindenkinek saját fürdöt (zuhanyzó, wc, csap, törölköző) biztosítanak -annyi hogy a zuhanyzó nem a szobából nyílik, hanem két lépésre tőle a folyosón. A fürdő teljesen tiszta higiénikus, a szobában tökéletesen működő kábel TV van (bár az ember ugye csak nem azt bámulja ha nyaralni megy) és egy jól felszerelt közös konyha is rendelkezésünkre állt. Az udvaron pedig nyugodt szívvel lehet ott hagyni az autót. A vendéglátók nagyon kedves, tisztességes emberek. A szoba árában, 2ágyas szoba: 32euro /8000ft/ benne van a reggeli is, ami változatos és naaaagyon finom! Persze alapvetően minden az igényeken múlik, de aki meg tud elégedni egy egyszerű, takaros szállással, és nem egy „multikultiwellness” szállóba vágyik, élményfürdővel és masszázzsal megspékelve, azoknak tudom ajánlani ezt a szállást!

Mi 3napos turista bérletet vettünk Budapestre. Figyelem! Napi jegyet kell venni Szentendrétől-Békásmegyerig, ami oda vissza személyenként 1000ft. Ez így persze most soknak tűnik, de ha belegondolunk, hogy Budapesten egy vonaljegy mennyibe kerül, és hogy azzal mennyit lehet utazni, akkor pár napos városnézés esetén, már szerintem az első fél nap után bőven megtérül a bérlet. Ünnepnap ellenére sem botlottunk brutális BKV sorfalakba, meg hát szépen jól láthatóan mutattuk a bérletünket így semmi gond nem volt ezen a téren.

A BKV járművek színvonaláról most nem nyitnék vitát, a lényeg hogy gyorsan el lehet jutni bárhova Pesten! (Az itt megrökönyödőknek elárulom, hogy első nap Pesten át kellett utazni Szentendrére autóval és közel 3órát ültünk a dugóban, és ez csak egy útvonal volt, tehát ez a viszonyítási alap.)

Amikor Szentendrére megérkeztünk akkor fogalmunk nem volt, hol van a Panzió - lévén, hogy a navi (GPS) egy utcát sem jelölt Szentendrén, csupán a települést magát. Egy kis körözés után beszaladtam egy kávézóba, ahol segítőkész emberek voltak, egy odavalósi úr hozta a naviját, beírta az utcát, és teljesen spontán beült a kocsijába, mondta hogy kövessük és kvázi elvezetett minket a panzióig. Ott teljesen kedvesen elköszönt és jó nyaralást kívánt! Ez a kedvesség abszolút megkapó és lehengerlő volt, főleg hogy semmit nem vár cserébe!

Szóval első este Szentendrét fedeztük fel, séta a régi belvárosig (panziótól 6-8perc) és beültünk egy kávéra. Esti zene, egy- két önmegvalósító művész andalgása, klassz hangulat! Aztán a Duna korzóra sétáltunk le valami vacsora reményében. Meg kell hogy mondjam engem meglepett, hogy szinte a legtöbb honfitársam, az első Gyrosos és kebabos "büfénél" már belesüpped a kerti székbe, demonstratívan tömve magába a túldrágított büfé cuccot. Persze tudom hogy ez ízlés dolga, és attól nem lesz valaki menő, ha egy kicsit (mondjuk alig 100métert sem) tovább megy, és ott talál egy igényes MAGYAROS éttermet, a Jakabos éttermet, amit mindenkinek csak ajánlani tudok!

Szép, igényes ülőhelyek, magyarosan faragott fapadok, hangulatos kerthelyiség. Igaz hogy belső udvarban van, és ott nem látják a haverok hogy milyen cool vagy, ahogy tömöd magadba a gyrost, ellenben, igen kedves és minőségi a kiszolgálás. Az árak teljesen rendben vannak, és az adagok is! Nagyon finom magyar ételeik vannak mint pl.: Hagymás rostélyos, fűszeres sült krumplival és rizzsel; Sertés pörkölt tarhonyával és kovászos uborkával; Túrós csusza, és a grill húsokat is tudom ajánlani. Párom grillezett marhahúst evett, és tényleg isteni volt… Kettőnk vacsorájára -étel, 2sör, 1üditö és 2 pálinka -kb. 5500forintot hagytunk ott borravalóstul, mindenestül!

Aztán séta után egy kis utcában egy borozóban kötöttünk ki, ahol én tokaji aszúból készült jégbort ittam, a párom pedig egy testes egri bikavért! Mind a ketten két-két decit ittunk és 2400forintot hagytunk ott, ami teljesen rendben van, ha belegondolunk hogy tényleg minöségi borok voltak, professzionális és kedves kiszolgálás! Mellesleg ebből a borozóból nyílik, jobban mondva a pincéjében van a bormúzeum is, amit érdemes megnézni.

Másnap reggel Pestre utaztunk, az Árpád hídnál szálltunk le, és onnan kezdtük meghódítani a Margit szigetet… Meg kell hogy mondjam, eléggé unalmasra sikeredett a dolog. Egy-két mellettünk elhúzó limbó hintón, és fagyi áruson kívül alig történt valami… A kis halastó pedig igazán szégyenére válna minden hobbi kertésznek is, nemhogy egy ország fővárosának! Az alig pár centi mély, szép kis tavacska alja vastagon tele kacsaszarral és algákkal. A víz zöld, poshadt és valami olajszerű úszik a tetején. Már szerintem ha nem is évek, de hosszú-hosszú hónapok óta esedékes lenne a takarítása. Egyedül a mocsári teknősök úszkáltak benne nagy boldogan, aminek mindenki örült, de hát elvileg ez egy halastó aranyhalakkal, nem pedig egy mocsár ugyebár! A zenélő kút nem zenélt, holott álldogált ott jó pár ember, aki erre várt volna és kitartóan fotózgatott. (A szökőkút legjobb tudomásom szerint óránként, vagy más előre beállított időegység elteltével zenél, és nem az összegyűlt nézelődők számától függően. –Zef) A szökőkút zenéjét pedig olyan halkra állították be, hogy a víz csobogása elnyomta magát a zenét -így aztán az egész "mutatvány" értelmét vesztette -csak egy ide-oda fröcskölő, kopott szökőkút lett belöle, valami zenefoszlányokkal. (Megjegyzem, hogy 5éve még teljesen jól működött, imádtam a tövében üldögélni) A híres virágos parkon kívül, a virágágyásokban kókadt kopasz rózsatövisek meredeztek lehangolóan. A sok évtizedes felpúposodott és töredezett beton burkolatban pedig minden második turista majdnem pofára esett, akinek az átlag gyaloglási sebessége meghaladta egy 70éves emberét! Na de elég a kritikából, a Margit hídnál jöttünk fel, és a budai rakpartra mentünk le mert szerettünk volna egy jó helyet találni a Redbull Air race-re… Sikerült is kb.3 órával a kezdés előtt. Hülyén hangzik, de tényleg jó, ha már ilyen korán ott van az ember, mert utána semmit nem lát csak a tömeget!

Nagyon tetszett a szervezés, voltak mobil wc-k, és ingyen inni valót is osztogattak, továbbá a hot dogos és italos bódék is elérhető távolságban voltak elosztva. A műsor klassz volt, minden tetszett! -Egy tipp: érdemes a Budai oldalról megnézni, mert kb. mire elkezdődik a repülő show ill. alatta is a nap lemegy így nagyon kellemes árnyék lesz azon az oldalon, amíg a Pesti oldalon az emberek megsülnek.

Ez után kaja keresésre adtuk a fejünket, de nem akartuk holmi amerikai fajta hot doggal beérni, valami többre vágytunk, főleg magyarosra ha már itt vagyunk!

Szóval elkezdtünk bandukolni, közben a Corner kávézóban bedobtunk egy kávét, és végül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a várba!

Sikeresen megmásztuk a lépcsőrengeteget, és úgy gondoltuk hogy azért csak találunk valami éttermet a várban, ahol azért normális halandók pénztárcájával mérve is megvacsorázhatunk.

Az első utunkba kerülő ilyen "létesítmény" a Sisi étterem volt. Kint egyszerű kerti fa székek egy zöld filcszőnyegen. Alig egy-két ember, vagyis nem nézett ki túl puccos helynek, így gondoltuk, hogy az árak sem azok! Nos lehuppantunk az első asztalka mellé, az amúgy igen kényelmetlenül és ferdén álló székekre, és kezünkbe kaptuk az étlapot....amikor eljutottunk az árakig akkor ijedten néztünk egymásra egy adag étel 5000-8000ft-nál kezdődik -az ár természetesen személyenként értendő, iszonyat puccosan van leírva, de igen egyszerűen tálalva! Gondoltuk, hogy itt tartózkodásunkat lerövidítjük egy kávé és egy őszilé elfogyasztásának hosszára. Nos 2dl őszilé (500ft), egy eszpresszó (550ft) árát látva, talán azt gondoltuk, hogy szó szerint ezüst tálcán szervírozzák, de ennek ellenére gunyoros képpel tették elénk az innivalót, és ott lettünk felejtve a kerti székek pusztájában -gondolom csalódtak hogy vacsorát nem rendeltünk. Az eszpresszó, a párom elmondása szerint pont olyan tulajdonságokat tudott felmutatni, mint a pár órával az előtt, a sarki kávézóban fele annyiért fogyasztott "elődje". Vagyis semmi extra, ami pedig az én őszilevemet illeti, nem vagyok egy finnyás alkat, de minden egyes kortynál, valami kellemetlen dohos büdös szag ütötte meg az orromat, ami végül addig fokozódott, hogy összeszorult a torkom és hányinger kerülgetett, megkértem a páromat is hogy szagoljon már bele a pohárba, hátha csak én "játszom az agyam" de ö már az első beleszagolás után undorral hajolt el. Vagy az őszilé volt már penészes, vagy pedig a poharat vették elő valami dohos penészes helyről, de mindenesetre élvezhetetlen volt az egész ital így pár korty után ott hagytam az asztalon. Nyilván ez zavarhatta össze az ott lévő legalább 3 pincért és egy pincérhölgyet, mert hosszú percekig felénk sem néztek, csak úgy húztak el az asztalunk mellett mint a vadréce.

Amikor az egyik pincért odakértem és szóltam hogy fizetnénk, ö egy "azonnal" válasszal eltűnt az étterem ajtajában. Mi elhatároztuk hogy a méregdrága élvezhetetlen ősziléböl nem csinálunk cirkuszt csak fizetünk és távozunk, ill. csak fizettünk volna mert a pincér továbbra sem mutatkozott. Ekkor egy második arra tébláboló vagy talán az üres kerti székek dzsungelében teljesen véletlenül arra tévedt pincért intettem le a fizetési szándékunkkal, aki szintén közölte hogy "azonnal" és eltűnt. (Szerintem a fizetnék –azonnal, egy rejtjeles üzenetváltás, ami arra figyelmezteti a személyzetet, hogy vigyázat, meló! -Zef) Újabb hosszú percek jöttek, ugyan egy darab pincért, számlát meg aztán végképp nem láttunk, de ennek talán az lehetett az oka, hogy az ajtóban világfájdalommal a képén álldogáló pincérhölgyet azonnal elsősegély jellegű váll masszírozásban kellett részesítenie a lovagias pincér kollégának, miközben mi már úgy a huszadik perce vártunk arra, hogy fogyasztásunk tárgyát kifizethessük. Bevallom, hogy az arra járó harmadik pincérfiúnak igenis ingerülten és dühösen adtam a tudtára, hogy most már azért tényleg fizetnénk és távoznánk, ennek eredményeképpen 5-6perc múlva megkaptuk a számlát.

Nem is az italok ára volt a meglepő és abszolút pofátlanság, hiszen azt láttuk az itallapon, hanem az a 150 forint amit a számlán "kiszolgálási díjként" tüntettek fel! Megmondom őszintén, hogy dühösen és éhesen távoztunk az említett étteremből

Mivel még a várban tartott a Mesterségek Ünnepe nevű rendezvény, így gondoltuk, hogy megnézzük! Csak ajánlani tudom mindenkinek hogy eszébe ne jusson kihagyni ha éppen akkor van Pesten amikor ezek a jeles napok a várban megrendezésre kerülnek! Gyönyörű magyar portékák, legtöbbször korrekt árakon, és isteni magyar sütemények, mi bevágtunk két hatalmas rétest(!) és legnagyobb örömünkre találtunk egy bódét, ahol magyaros kaják voltak! Az árak szintén korrektek voltak: egy szép szál sült kolbászért, kenyérrel, 20deka aprópecsenyéért, egy tócsniért és két fél liter koláért fizettünk kb.:2600forintot, és valóban jól laktunk vele mint a duda, és nagyon ízletes volt! (Katlan Tóninál, ami a déli bástyán van, 1000-1100 Ft egy adag kolbász, ugyanennyi a szerb sasliknak nevezett hagymás hús, a tócsni is 700 Ft és 400-500 Ft körül lehetett a kóla. Ha összeadom, akor talán fejenként jön ki ennyiből. –Zef) Esti nézelődés a ´portékák között, és végül eszeveszett harc a helyért ahonnan a tűzijátékot látni lehet! Hihetetlen látvány volt, ahogy az emberek fürtökben lógtak a várban, és a tűzijáték is egészen biztosan egy életre szóló élmény, mindenkinek ajánlani tudom! A várból relatíve kényelmesen és hamar le lehet sétálni a lépcsökön -kényelmeseknek ott a lift 100 Ft-ért. Útbaigazításért megkérdeztem egy forgalmat irányító rendőrhölgyet, aki egészen kedvesen és udvariasan eligazított, így itt sem akadt probléma. A HÉV-re nem a Batthyány téren szálltunk fel, hanem a Margit hídnál, ott nem voltak olyan sokan!

Másnap a Nemzeti Múzeumot látogattuk meg! Nagyon tartalmas és tényleg jó kiállítás van ott a magyar nép történelméről, az alagsorban pedig normális áron lehet a hűvösben kávét inni, és valami apróságot bekapni, hogy újabb erőnk legyen a tárlat második felét is megnézni! Mi úgy kb.4 órát töltöttünk a múzeumban, és nagyon tetszett az egész kiállítás! Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom!

Esetleg ha van valakinek valamilyen jó kis titkos tippje egy-két jó étteremre, vagy fogadóra Budapesten, a belvárosban, vagy a várban esetleg, nagyon várnánk!