Akár ki akár mit mond, az ételeknek akkor van íze, ha nem olajban, hanem zsírban készülnek. Ez nem azt jelenti, hiogy tocsogni kell a zsírnak, de az olajnak valahogy soha nincs olyan íze. Nem mondom, egy finom saláta olivaolajjal, az más, de egy sűlthús egyszerűen nem finom olajban. Ahhoz valahogy kell a zsír íze. Ma olyat készítettem, hogy három szelet tarját pároltam paprikás, paradicsomos, fokhagymás alapban.

Két nagy fej vöröshagymát durvára vágtam, zsírban üvegesre pirítottam. Hozzá adtam jó sok majorannát, két csipet kakukkfüvet, fél fej fokhagymát, egy paprikát, egy paradicsomot, sóztam, borsoztam és összefonnyasztottam ezeket. Beletettem a két napja borssal pácolt hússzeleteket és lefedve pároltam. Kevés vízzel felöntöttem, hogy ne égjen le. Jó, ha teflon bevonatú edényben készítjük, úgy biztosan nem kapja meg.

Félidőben felöntöttem vörösborral, hogy majdnem ellepje a husokat és onnantól fedő nélkül hevítettem. Néha fel kell önteni kis vízzel, hogy biztosan ne süljön le. A végén még vagy két nagy kanál mustárral keverem el a szaftot.

Hozzá héjában sült tepsiskrumplit készítettem. A felvágott krumplit olajjal öntöttem le, sóztam, borspztam és be a sütőbe. Egy óra alatt készül el nagyjából. félidőben meg lehet forgatni, hogy minden irányból jól átsüljön.

Tálalás csak lazán, parasztosan, egyik oldalra a krumpli, másik oldalon a hús és rá a szaft. Aztán hajrá! nagyon finom!