1061 Budapest, Paulay Ede u. 6.
Asztalfoglalás:1-268 1453
Nyitvatartás:
H - V : 12:00 - 23:45

Történetünk ott kezdődik, hogy nagyon kedves barátaink esküvőjére vagyunk hivatalosak, én mint tanú… Kicsi meghitt esküvő, összesen hatan vagyunk. A házasságközvetítő teremben az anyakönyvezető mellett nekem remegett a kezem aláírás közben. Mi lesz velem majd a sajátomon? Szóval megyünk az ifjú párhoz, onnan majd irány a bohémtanya.

Belépve a hely barátságosnak tűnik. Barna hangulat, vidámság és nincs az a mindent belengő zsír és ételszag, ami elbátortalanítja az érkezőket. Helyünkre kísérnek, az is kényelmes, még én, és a hasam is beférünk az asztal mellé… Eddig jó. Hamarosan feltűnik a pincér, étlapok eleve az asztalon, italrendelés, ezzel is megvagyunk, jön a neheze. Ételt kellene válogatni. Abból sok van és sajnos a neve mindnek ígéretesen hangzik. Ropogós malacsült burgonyával, sült libacomb párolt káposztával, borjújava fűszeres velővel töltve… csülök pékné módra, orly pulyka, sajtleves és gulyás. Kívánatos mind egytől egyig. Egy apróság ugyan megbontja az eddig idilli képet. Az étlapom ragad valami ráöntött italtól, ez nem szép, de javítható a dolog, kértem másikat, szó nélkül adtak az asztalt is áttörölte a pincér, remek! The show must go on!

Ahogy a szomszéd asztalra felszolgált tányérokat nézzük, mert az új vendég az tesz ilyet bizony, biztosak vagyunk abban, hogy akármit is rendelünk, éhen nem maradunk. Italok sorban érkeznek koccintás az ifjú párra, beszélgetés. Kellemes hangulatú hely. A felszolgálók nem tesznek megjegyzést a sok kívánságra, extrákra. Apróbetűs megjegyzés szintén, hogy rögtön az első két kikért ételre nemet mondott a pincér, az csak az étlapon található, azért végül mindenki talált kedvére és ízlésére való fogást. Zökkenőmentesen folyik a mulatozás. Aztán eljött a pillanat, amire nem számítottam. Erre a momentumra nem voltam felkészülve, mert a hely nem tűnt „olyannak”. Egyszer csak ugyanis, beállítottak a muzsikus urak. Bőgő, hegedű, gitár… Cigányzene lesz itt kérem! Én nem nagyon szeretem az ilyen mondvacsinált műnépzeneszerű cigánymuzsikát. Hál’ Isten járkálnak az étteremben és próbálnak jókat játszani. A prímás hegedűjében ott vigyorog egy ezres, jelezve, ez itt nem ingyen szolgáltatás, vagy azt hallgatod, amit játszik a banda, vagy rendelsz kedvedre valót. Azt megnézném, ahogy mondjuk Nightwisht játszanak… A lényeg, ez nem az ő estéjük volt. Ahogy múlt az idő, egyre inkább lehetett látni rajtuk az elszántság fogyását. Aztán elkezdtek konkrétabban közelíteni a pénzük felé. Sorra járták az asztalokat érdeklődve, hogy esetleg netán tán van-e kedvenc száma a nagyérdemű társaságnak…

Összességében azt kell hogy mondjam, jól éreztük magunkat. Az ételek bizony finomak, az árak is elfogadhatók, belvárosi szintűek persze. A cigányzenétől eltekintve az elvárásaimnak megfelelt az étterem.