Budapest

(szerintem lehetne akárhol)

Péntek esti csetes szobabuliba menet megéheztünk. Leszálltunk a villamosról és a bőség zavarából a finncsibe szendvicsre esett a választás. Ebbe az étterembe amúgy már a múlt évezred végén is jártam, amikor még a Hungária Biztosítónál dolgoztam. Szóval bemegyünk nagyban bízva a feltárulkozó lehetőségekben és abban, hogy kajához jutunk.

Nemtudom én hány pénztárból egy van nyitva a bejárattól a legtávolabbi sarokban. Valaki áll a pultnál, unott kiscsaj kiszolgálja, addig álldogálunk ott és várunk. Helyi okos megérkezik, a kor csak utalólag hatvan felé, és rátapad a sorban előttünk álló nőre nagyjából aképpen, mintha a felesége lenne. Úgy emlékszem, hogy félfinoman tettem rá megjegyzést, hogy a pasi és a kiszolgáló személyzet is meghallja annak ellenére, hogy szemmel láthatólag egyiküket sem érdekelte különösebben. Mire sorra kerültünk volna, addig egy egész szép kis sor összegyűlt. Az előttünk levő megkapta csomagját, és nekiiramodik. Pasi a hátán erre a pillanatra várt, és még mielőtt pisloghattunk volna, már mondja is az unott kiscsajnak az óhajait. Na erre nekem sem kellett több, megkérdeztem a faszit, talán csak nem gondolta, hogy a kiszolgálás minőségéről végzek tanulmányt itt a kasszánál várakozva? Erre nagy okosan közli, hogy mi bizony nem oda álltunk sorba. (ugyan hova az isten haragjába állnék sorba, a bezárt kassza előtt? most vagy ő ennyire sötét, vagy engem néz annak?) Agyvíz már a tűréshatáron… mondom neki felvilágosító szándékkal, hogy ha itt van hat kassza zárva, egy üzemel, ott egy embert kiszolgálnak, másik három várakozik, akkor viszonylag egyszerű a képlet, az a három is rendelni szeretne. Erre határozottan védve a korábbi álláspontját, közli, márpedig mi, akik előtte érkeztünk, mi bizony nem a kasszához álltunk sorba. Na erre aztán elszakadt a cérna. Valami nem nyomdafestékálló szexuális tevékenységre utaló megjegyzést tettem, aztán mivel az unott kiscsaj a pult mögött inkább a drága parasztunknak adott volna valamit, így sarkonfordulás. Ez volt a jobbik választás, mert az, hogy én egy nyomorult finncsibe szendvicsért verekedjek azon a helyen, ahol csótányok rodeóznak a kedves vendég cipősarka körül, az azért még nem én vagyok.

Kicsit sértve, kicsit méltóságomban károsítva és kicsit éhesen hagytuk ott a jobb napokat is látott vendéglátó helyet, azzal a biztos tudattal, hogy a fene egye meg az egészet, inkább éhenhalok, de akkor sem veszek többet egy fogpiszkálót sem onnan, ahol ha a vendég nem is tudja kinek meddig, de legalább az eladó személyzet volna kiképezve az ilyen helyzetekre… Bár, érdekel ez valakit? Tucat étteremben a tucatemberek eszik a tucat kaját zokszó nélkül a tucat lealázottság ragacsos gondolata nélkül, mert amit kapnak még csak nem is igazán jó, de kétségkívül gyors, és enni kell, az ember pedig hajlamos a megalkuvásra. Nekem ennyi volt a KFC. Isten áldjon ezredes!