Idén ez volt az első igazán tavaszi hétvége, ennek megfelelően voltak zsúfoltak a látogatható helyek. Szlovákia, Sturovó… azaz Párkány, mert azért ez nekem mégis csak így tetszik jobban.

Vonattal Esztergom, onnan a vasútállomásnál várakozó városnéző „kisvonattal” a Bazilikáig, majd fel a kupolába, én csak a feléig, ott kifulladtam, meg a fránya keskeny lépcső. Bazilikától le gyalog a macska úton, ami egy középkori kijárata a várhegynek. Innen gyalog át a hídon Párkányba, és bele a gasztronómiai örömökbe. Mondanom sem kell, mindenhol beszélik a mi édes anyanyelvünket. És szeretem, ahogy beszélik. Hídról le, első lehetőségnél jobbra, párhuzamosan a Dunával, célirányosan a múltkori helyre. Terasz zárva, bent pedig dugig tömve. Irány a másik, amit korábban láttunk. Motorosokkal tele, ez már jó jel, azoknak van ízlése. Bár a sárga falon piros nejlon azt hirdeti, hogy gyorsétterem, nekünk már kopog a szemünk az éhségtől.

Serai étterem, Sobieski utca 10. Senki ne higgyen a szemének, bent kifogástalan fogadós hangulat, épp amilyet kerestünk, egyik asztalnál sokat próbált honfitársunk félreérthetetlen kézjelekkel mutatja, a hely elsőrangú élvezetek forrása lehet. Egyből ajánl ezt-azt, később kiderült igaza van. Szarvas pörkölt knédlivel, malomkerék méretű tányérról csorog le, annyi. És ragyogó az íze. Nem kevésbé finom a Saris barna sör sem. A lányok szépek, a kaja kiváló, a tempó lassú, két szarvas pörkölt, három sör, egy ásványvíz, három deci kofola, borravalóstul 400 korona, cca 3200 Ft. A képen látható bejárat a helységbe vezet. Attól balra cukrászda terasza, finomak a sütemények, bár azt nem én próbáltam ki. A Furmann faliratú terasz a bejárattól jobbra voltaképp ide tartozik, a felirattl függetlenül. Amikor érkeztünk tele volt a motorosokkal. De nem is ez az érdekes, hanem ami a terasz mögött látszik, az emeletes angol busz. Ugyan is az szintén söröző, ami kiderült. Kipróbáltuk, szintén bátran ajánlom mindenkinek. Később, ha a képeket előhivattam, teszek fel a belsejéről, már csak azért is megérte bemenni. Újabb korsó saris. Pisilde kívül, de zárva volt, séta haza. Hídra fordulva rettentőn kell pisilni, Irány a híd tövében lévő, Corner Pub nevű kiszolgáló üzemegység. Puccos és kocsmaszagú, sötét hely, bömböl a vacak tuctuc. Záróakkordnak még egy Zlaty Bazant, és az üdítő pisilde. Nagyon ideje volt, kezdtem sárgát izzadni… Más jó nem volt benne, kihagyható. Ha nem összeszorított lábbal és fogakkal másztam volna be, akkor talán idejében észreveszem az utolsó esély nevűt, kicsit lejjebb a híd alatt, ami kívülről nem tűnik drágának. Talán legközelebb az utolsó esélyben lesz az első korty… Remek kis nap volt ez, oda-vissza, cakumpakk hatezerből…